Most másfél éves múltam, lassan kettő leszek. Egy fiatal,kedves párnál élek, mondhatom nagyon jól érzem magam, mert mindenem megvan.
A kezdetekről
Egy soproni kisállat kereskedés lakója voltam, harmad magammal egy picurka ketrecben. Már-már azt hittem, sosem lelem meg a boldogságot,és ekkor nem egy nyuszi fiúra gondoltam,hanem arra, hogy én is,mint sok más társam, emberi szeretetet kaphassak. Aznap,azt hiszem 2008. április 30 volt, eljött nekem a mennyország. Nem haltam meg, vagy ilyesmi, hanem végre én is szerető gazdikra leltem. Emlékszem ám, nem volt nekik könnyű döntés engem választani, megnyerő külsőm azonban megtetszett nekik. Emlékszem,hogy az eladó megkérdezte, a fehér nyuszik közül melyiket választják, a simát, vagy a foltosat. Hát mellettem döntöttek.
Hazavittek. Hirtelen megijedtem, mert egy nagy, dolgokkal teli házban találtam magam, már megvolt a helyem, a játékaim, a kajám. Olyan furcsa volt, azt gondoltam, ez csak álom, és ez nem is az én otthonom, csak ide vittek,amíg nem találnak nekem más helyet.
De nem. Végül rájöttem minden valóság, és az enyém.
Na ekkor döntöttem el, hogy szabadjára engedem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése